Országszerte közel 80 helyszínen vettek, illetve vehetnek igénybe a védőnők különböző szakmai kiscsoportos támogatási formákat, amelyek elsősorban a munkájukból adódó érzelmi terhelésük feloldásában, feldolgozásában jelenthetnek segítséget, megkönnyebbülést. Az esetmegbeszélés módszerével kollégáik támogatásával, közös gondolkodással találhatnak használható ötleteket, irányokat a problémák megoldására, a családok megfelelő, szakmailag magas színvonalú ellátásához. A szupervízió módszere pedig abban segíti a védőnő munkáját, hogy a saját belső vívódásait, érzelmi terheit megoszthassa és feldolgozhassa szűk szakmai körben. E módszerek nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a védőnő a legfontosabb munkaeszközét, saját szakmai személyiségét folyamatosan karbantarthassa, fejleszthesse.

A tapasztalatok szerint ezeken a csoportos foglalkozásokon a leggyakrabban megbeszélt témák között találjuk a bántalmazást, a pszichés betegségeket, az eltérő fejlődésű, valamint hátrányos helyzetű gyermekek ellátását. Kisebb számban előforduló, de komoly szakmai kihívást jelentő témák még a gyász, a veszteség a családban és a korai gyermekvállalás.

Ha a védőnőket kérdezzük, a legtöbb esetben azt a választ kapjuk tőlük, hogy minden nehézsége ellenére nagyon szeretik ezt a szakmát, örülnek, hogy ezt választották. Siker számukra egy-egy gyermek fogadása, jó érzés látni, hogy a megváltozott helyzetben képesek a szülők megtalálni új szerepeiket. A kisgyermekek fejlődését látni, kísérni szintén sok örömet és sikerélményt nyújt.

Minden szépsége ellenére azonban komoly nehézségekkel is jár ez a hivatás. A súlyos betegségek, a mélyszegénység megtapasztalása komoly feladat elé állítja a védőnőt, de a gyermekek elhanyagolása vagy bántalmazása talán a legnehezebben elviselhető pszichés terhelés minden segítő szakember számára. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a védőnő maga is komoly etikai dilemmát él meg, amikor ilyen esettel találkozik, sok-sok tényezőt kell mérlegelnie, sokszor nagyon nehéz döntési helyzetbe kerül. Ilyenkor fontos és nagy segítség az egyetemi képzésben kapott felkészítés, de a napi nehézségek ellensúlyozására nem elegendő.

A védőnő is, mint minden segítő szakember (például orvosok, pszichológusok), az ismeretei, tudása, tapasztalata, készsége mellett legfőbb munkaeszközével, a személyiségével dolgozik. Ugyanúgy, ahogyan bármely szakmában, a védőnőnek is karban kell tartania  munkaeszközét, mert felelőssége, hogy nap mint nap egészséges személyiségével, harmonikus jelenlétével segítse a családok életét. Ebben az „önkarbantartó” folyamatban segíthet most az uniós támogatással megvalósuló Koragyermekkori program.