A gyermek-egészségügyi alapellátás minőségfejlesztését szolgáló módszertani levelek évtizedek óta ismertek, az alapellátásra vonatkozó szakmai irányelvek, protokollok kidolgozása 2006-tól vált egyre gyakoribbá.

Ezek azonban különböző módszerekkel, összehangolás nélkül készültek, tartalmi mélységük pedig egyenetlen volt. Esetleges volt továbbá az új protokollok alkalmazásához szükséges feltételek biztosítása, illetve a szakemberek felkészítése. Nehézséget jelentett az is, hogy a védőnők, házi gyermekorvosok és vegyes praxisú háziorvosok számára többnyire nem volt egyértelmű, hogyan értékelhetik tevékenységük minőségét, hogyan hasonlíthatják azokat mások tevékenységéhez, és hiányzott a motiváció az ellátói tevékenység minőségének és megfelelőségének követéséhez.

Nem állíthatjuk, hogy ezek a problémák csak a múltban léteztek.

Az egészségügyi alapellátók tevékenységének értékelése főként az egészségügyi ágazati jogszabályok, valamint a szakmai szabályok érvényesülésének ellenőrzését jelentette, és ez az utóbbi két évtizedben (az 1993 és 2013 májusa közötti időszakban) jellemzően a szakmai felügyeleti rendszer által történt.

A helyzetet jól jellemezte, hogy az orvosi és a védőnői tevékenység szakmai felügyeleti rendszere mind felépítésében, mind működésében és módszerében is eltért egymástól.

Az egészségügyi szolgáltatók hatósági szakfelügyeletéről, szakmai minőségértékeléséről és a minőségügyi vezetőkről szóló 33/2013. (V. 10.) EMMI rendelet új alapokra helyezte az egészségügyi szolgáltatók tevékenységének vizsgálatát. A szolgáltatókkal, szolgáltatásokkal összefüggő hatósági célú szakfelügyeletet az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala, és a megyei kormányhivatalok népegészségügyi szakigazgatási szervei a szakfelügyelők közreműködésével látják el. Az egészségügyi ellátásokkal összefüggésben az egészségügyi szakmai tevékenység minőségértékelése, az értékelési célú adatgyűjtés, a minőségfejlesztési feladatok koordinálása, szakmai irányítása, dokumentálása és a betegbiztonság szempontjainak érvényesítése a GYEMSZI feladata lett, melyet minőségügyi szakfőorvosok és szakterületi vezetők segítségével lát el. A rendelet előírja a két terület irányítását végző szerv együttműködését feladatellátásuk során.

Az egészségügyi szolgáltatók, az egészségügyi ellátást igénybe vevők és a finanszírozók számára egyaránt fontos, hogy a megelőző-gyógyító eljárások biztonságosak, eredményesek és hatékonyak legyenek, továbbá hogy társadalmilag optimális szinten feleljenek meg a szükségleteknek. Ennek feltétele, hogy az egészségügyi ellátás, így a gyermek-alapellátási (orvosi és védőnői) tevékenység minőségének értékelése is megtörténjen. Ehhez pedig egységes szemléletre, alapelvekre és egységes értékelési módszerre is szükség van.

A Koragyermekkori program keretei között ennek érdekében készült el az a módszertani útmutató, melynek célja olyan elméleti és gyakorlati ismeretek, módszerek bemutatása, amelyek alkalmazásával:

• egységes alapelvekkel, módszerrel értékelhető a gyermek-egészségügyi alapellátás (orvosi, védőnői) színvonala;
• elvégezhető a gyermek-egészségügyi alapellátás (orvosi, védőnői) minőségének kritikus elemzése;
• rendszerelméleti filozófiára építve lehetőség nyílik a rendszerhibák feltárására és a rendszerszerű működészavarok korrekciójára;
• feltárhatók a gyermek-egészségügyi (orvosi, védőnői) alapellátással kapcsolatos szakmai hiányosságok;
• támogathatók a konstruktív minőségjavító törekvések, és nem „bűnbakképzés” vagy szankcionálás történik;
• segíthető a szakmailag indokolt változások megtervezése, bevezetése, illetve azok hatásának nyomon követése;
• folyamatos javulás érhető el a megelőző-gyógyító egészségügyi ellátás területén, különös tekintettel az orvosi és védőnői szakterületek szoros együttműködését igénylő tevékenységekre.

Az útmutató azoknak a szakembereknek szól, akik a gyermek-egészségügyi alapellátás minőségfejlesztése, az ellátás folyamatos javulása érdekében az ellátók tevékenységét – különböző okból, pl.: belső minőségügyi ellenőrzés, szakmai minőségértékelés, hatósági célú szakfelügyelet – értékelni kívánják.

Az útmutatóban az elméleti alapok mellett sok gyakorlati példa is helyet kapott. Ezeket az olvasók szíves figyelmébe ajánljuk abból a célból is, hogy a példák tartalmát és/vagy struktúráját, de főként az alkalmazott módszereket használják, ezek adaptálásával tervezzék meg és/vagy hajtsák végre saját illetékességi körükben az ellátás minőségére és megfelelőségére vonatkozó szakmai értékeléseket, bármely okból is kerüljön sor azokra.
Az útmutató fejlesztése, véleményezése és szakmai lektorálása befejeződött, jelenleg a megjelentetés előkészítése zajlik.